Miután Na és Ba megtalálták a többieket, elindultak gejzír nézni.

Sétálgattak, beszélgettek. Ka ment elől, mert zavartalanul csodálni akarta a természetet.  A többiek felszedegették, amit útközben elhagyott.

Gi már három enciklopédiát talált. Bennük rég elfeledett, vagy elveszettnek hitt levelek préselődtek, szerelmes és fa. Na zsebéből rágcsálók, csigák, békák kandikáltak ki, Ka kedvencei, akiknek már nem jutott hely, mert séta közben újabb dédelgetni való áldozatokkal telt a tarisznyája, zsebe. Ba volt a legszerencsésebb, Ka bögréjét találta meg. A fülére akasztotta, hogy ne legyen útban, amikor kinyitotta az éppen lepottyanó leopárd mintás esernyőt. Boldogan forgatta, a pöttyök csak úgy repültek róla, mert Ka természetvédelmi okokból nem kedvelte az állatbőr mintás cuccokat.

Miközben ilyen tevékenyen ballagtak, Gi és Ba sztereóban hallgatták, ahogy Na és a maci ásítozik. 

- Buoáááá! - így a medve. - áááááHHH! - válaszolta Na. 

- Mi van veletek? - kérdezte Ba. - Bubut nyeltetek? 

- Mi az a bubu? - kérdezte Na.

- A bubu az ... az bubu. Bubukálni kell tőle. Érted már?  - világosította fel Ba.

- Nem világosított fel, sokkal sötétebb lett! - feleselt a mesélővel Na, majd folytatta csak úgy magának - Nem válaszol, soha nem tudom meg. - zsémbelt csendesen.

Ba hosszúnak találta az utat. Gondolta, felvidítja egy kicsit a társaságot:

- Mi lenne, ha a gejzírnéző után sütnénk Szárnyas Csacsit? Eddig ő főzött minket, mi lenne, ha most mi főznénk meg őt? - és nagyon szélesen vigyorgott hozzá.

- Poéta roston? Ez tetszik! - élénkült meg Na és fülig ért a szája. - Csilis babbal, csak úgy jó! - kontrázott.

-  Már csak az a kérdés, grillen, vagy nyárson? - kapcsolódott be Gi szakmailag.

- Ti teljesen idióták vagytok! - védte a természetet Ka.

- Mi az a dióda? - kérdezte Ba.

- Diótörő. - válaszolta Gi.

- Rímes fohász a dióhoz. - találgatott Na.

- Imádom ezt a négy lüttyőt! - röhögött a medve, feledve az álmosságot.

Lassan a tóhoz értek...