"...Lassan a tóhoz értek..." 

Ahogy közeledtek, egyre melegebb lett. A tóhoz érve döbbenten látták, hogy hatalmas gőzoszlop emelkedik ki a tóból. A tó körül ibolyák, hóvirágok nyíltak. 

- Mi történik itt? - kérdezte Ba ámulva - Ilyet még sosem láttam! Hiszen ősz van, vagy nem?

Na keze csettintésre állt, amikor mindhárom manólány rávetette magát! 

- Ne! Fogd le! Kapd el! - kiáltották. 

- Hiszen mondtam, hogy elintézem, csak ennyiből áll...na, ha hagynátok! - küzdött Na.

- Ne tedd! Ez csak egy - és ezen a ponton Ka szeme megváltozott, mert mélyen befelé pislogott, ha lehet ilyet - ez csak egy forró,  időszakosan működő szökőkútszerű vízforrás, főleg vulkanikus területeken. Geotermikus hő. - magyarázta, majd magához tért a révületből:

- Most mi van? - kérdezte és keresni kezdte elhullott enciklopédiáját, amit Gi készségesen átnyújtott. - Itt van, ni! - lapozott bele - talaj és tófűtésre hasznosítható...

- Mi van?! - kérdezte Na - Még kérded? Soha többé nem kell fűtenünk!  - Azzal feltápászkodott a földről, leporolta a ruháját és odament a korábban összegyűlt rőzsehalomhoz.

- Végeztünk! - nézett le rá elégedetten.

Ebben a pillanatban egy fura kis szurkapiszka ugrott ki az avarból. Senki sem ismerte, még nem látták sosem.

- Ií vagyok! - sikította. - Ne merjetek a kupacomhoz nyúlni!  

A lányok tanácstalanul néztek egymásra. 

- Ií, figyelj csöppet! - kérte Ba - Nagy az erdő. Elférünk mindannyian... - de nem fejezhette be, mert Ií újra kiabálni kezdett:

- Vagy én, vagy ti! Ez a helyzet. Ilyen a természetem. 

- Sajnálom. - mondta Ba és tényleg sajnálta, majd folytatta: - azt nem lehet, hogy te is, mi is élünk békességben és mindenki járja a maga útját?

Ií szeme nagyra nyílt:

- Lehet így is? - kérdezte.

- Persze, miért ne? - mosolygott Ba és vele a lányok. 

- Próbáld ki! - ajánlotta Gi.

- Nem nehéz, hidd el! - mondta Ka.

- Már mióta mondom... én benne vagyok! - sóhajtotta Na.