"Izgatottan néztek körül, de egyelőre senki nem járt arrafelé, aki alkalmasnak látszott egy kis borstörésre."

Mindegy! - gondolta Ba. - Készüljünk fel rá addig is!

Gi konyhájából mozsarat kerített és nagy zacskónyi borsot tört finom porrá. 

- Buááá! - tüsszentett, csak úgy zengett az erdő. Gyorsan maszkot vett fel, mert az nem járja, hogy saját orra alá töri a borsot.

Szerencsétlenségére Hú ment arra először. Ba elbújt egy fa mögé és  Hú elé fújt a borsból. A szemcsék megragadtak Hú szakállában, ezért Hú nem bírta abbahagyni a tüsszentést. Majd Na keveredett Ba közelébe, rá is szállt a finom porból, beterítve ruháját, haját. Rajta is kitört a kórság.

Ka érezte, itt gyors beavatkozásra van szükség.

- H1N1 - vonta le a diagnózist.

- Mi az, hogy H1N1? - kérdezte Gi. 

- A két betegünk: Hú egy, Na egy. - válaszolta Ka, aki szívesen rendszerezett mindent az ő sajátságos módján. - Járvánnyal nézünk farkasszemet! 

- Ja, jaj! - rohangált Ba, - ármány! Járvány! Gyorsan szerezni kell vackinát!

- Az mi? - érdeklődött Gi.

- Orvosság bőr alá. - okoskodott Ka.

- Mézpálinka?  - vigyorgott Ba.

Éppen Kanál volt Ba kilogija. Gyanakodva nézett Bara. 

- Az! Sürgősen kell belőle főznünk egy hordónyit! - mosolygott.

Ginek sem kellett több, nekigyürkőzött és hipp-hopp készen volt a varázsital. Míg készült, számosan jelentkeztek hasonló tünetekkel...

Gi mindenkinek töltött kezdetnek két pohárkával. (Az egyik feles a H1N1 miatt kellett, a másikat azért kellett meginni, mert tavalyról maradt fel nem használt harkálykór vackina, ugyan fogyjon már el az is. )

A betegek hamarosan felgyógyultak. Általános móka és kacagás töltötte be az erdőt. 

Ba a zacsi borsot biztonságba helyezte, jól elzárt sziklahasadékba, hogy elővegye majd újra, ha össznépi mulatságra vágyik.