Miután Manóficsúr és Mackó, plusz Venyige elunták a lányok hurcolását felfelé a dombra, olyannyira, hogy a szempillarezegtetés is hatástalan maradt, a négy lány összedugta a fejét.

– Csináljunk valamit! – szólalt meg elsőként Ba.

– Jó, de mit? – kérdezte Ka.

– Mit, mit? Hát szánkózzunk tovább! – ez persze Na volt, s keze már mozdult is varázspálcája felé, de Gi elkapta időben:

– Nem varázsolunk! Nézd meg, eléggé elfáradtak már!

– Pffffffffffff!!! – Na csak ennyit morgott válaszul, s duzzogósba fordult.

– Van egy ötletem! – lelkesült fel Ba. – Csináljunk szobrokat!

– Miket? – Ka csodálkozva nézett.

– Hószobrokat! – felelte Ba és láthatólag nagyon feldobta az ötlet.

– Pffffffffffffff!!! – Na még ott tartott, ahol az elébb.

Gi viszont kérdőn nézett Bára, úgyhogy Ba magyarázni kezdett:

– Ha hógolyót tudtak gyúrni a fijúk, akkor hószobrot is lehet csinálni, nem?

Gi elmélázott a kérdésen, Ka fejét vakargatta, Na puffogott, majd Gi felelt:

– De, tényleg! Próbáljuk meg!

– De akkor legyen verseny! – horkant fel Na.

– Mi? – ez Ba volt.

– Verseny, hogy ki csinálja a legszebbet!

– Tőlem lehet. – rántott vállat Ba.

– Tőlem is. – szólt Gi, csak Ka nem válaszolt, mert elmélyülten kotorászott a zsebeiben.

– Micsinálsz? – kérdezte tőle Ba.

– Keresem a hószobor orrát. – Ka motyogott.

– A mit? – Gi értetlenül nézett.

– Á, nem érthetitek! Akkor kezdjük? – Ka felnézett a zsebeiből és szeme gyanúsan csillogott.

– Kezdjük! – kiáltott fel Ba, és szétszéledtek, hogy egymástól jó messzire belevágjanak az alkotásba.

Eközben Manóficsúr, Mackó és Venyige szépen leültek a barlang előtt és onnan figyelték, mi történik.

Eltelt néhány perc serény hókavargás közben, míg egyszercsak Ka fel nem kiáltott:

– Az enyém készen van! – és büszkén vigyorgott hozzá. A lányok odasereglettek a műhöz, majd Na hangos röhögésben tört ki.

– Most mi van? – kérdezte Ka megrökönyödve.

– A… a répa… lecsúszott! – Na úgy röhögött, hogy seggreült, s közben Bán és Gin is kötört a nevetés.

– De még hogy lecsúszott! – rötyögte gurgulázva Ba.

– Jaj, de nagyon lecsúszott! – Gi tapsikolt örömében.

Ka jobban megnézte saját művét, és kicsit zavarba jött.

– Öööö… jóvanna, tényleg. Na, nem baj, felteszem a helyére…

De mielőtt megtehette volna, Ba lefogta a kezét:

– Fel ne tedd, pont jó helyen van ott!

– Beleharapjak? – kérdezte két fuldoklás közt Na.

– Ne! – mondta Gi, amikor levegőhöz jutott. – Inkább mutassuk meg a fiúknak.

– Manóficsúr, Venyige, Mackó! – kiáltotta el magát Ba. – Gyertek, mutatunk valamit!

És a három fiú elindult, hogy megnézze, mi olyan nevetséges…