És a három fiú aki négy, elindult, hogy megnézze, mi olyan nevetséges…

Mire odaértek, a hóember szeme, két hazai tojásbrikett is lecsúszott. A répa jobb és bal oldalán fennakadt. Általános derültség kerekedett. Kivéve Kat és Hút. Mindketten nagyon pirosak voltak: Ka igazi, hagyományos hóembert szeretett volna készíteni, azért, Hú pedig mérgelődött, zavarta, hogy nem cukorrépa a sárgarépa.

Miután jól kiszórakozták magukat, elindultak megtekinteni a többi pályaművet.

Kedves gyerekek! Ezek után mérget veszek rá, nem találjátok ki, Na miféle szoborral pályázott? ... Igen. Nincs itt senki, aki másra gondol? Kapucnija volt és kicsi tátott szája. Most Na és Manóficsur arca képezett a szép fehér tájban piros pacát.

Haladtak tovább, elérkeztek Gi művéhez. Két alakos kompozíció.

- Ez olyan misszionárizé. - próbálta Ba szakérteni.

Ú'nagyjából már mindenkinek piros volt az arca, vagyis inkább kipirult. Néhány ádámcsutka liftezett.

Indultak volna tovább, gyorsan letudni Ba alkotását, hogy aztán ki-ki a dolgára mehessen, de Ba rájött, hogy hibázott. Ha bárki is látja az ő szobrát, akkor elárulja Mackót, legkedvesebb társát.

- Elábrándoztam az időt! - hadarta Ba, letagadta, hogy szobrot készített. - Majd a következő hóból megcsinálom, - mondta és ebben a khm feszült pillanatban ezt senki nem bánta.

- Mindenki nyert! - rikkantotta Venyige, azzal huss, eltűntek a párocskák cirkálva a nagy hómezőben kies barlangot, odút, jégkunyhót, egyebeket keresgélve.

Pedig bánhatták volna. Ba elkészítette hóból Rodin "A csók" című szobrának másolatát. De a mackót persze nem medveként ábrázolta, hanem ahogy ő ismerte meghitt pillanataikban, elvarázsolt herceg képében.

- Elolvad, - gondolta kicsit szomorúan. - Senki nem látja majd. - Felpattant medvéje hátára. Uccu, meg sem álltak az alomig.