"...- Mi lenne, ha végre azzal foglalkoznánk, hogy mi történt velünk, hogy kerültünk ide, miként mászunk ki ebből a csávából? Szálljatok már le a földre! Na látjátok - tette hozzá Na mosolyogva, - ez is viagráticó!

- Van egy ötletem! - mondta Gi."

- Nem, nem nem! Semmiféle ötletről nem akarok hallani! - toporzékolt Ka. Álomszép rózsaszín, zöld pöttyös zoknik, párosan, gravitáció nélkül lebegtek a feje körül. - Egy tapodtat sem vagyok hajlandó innen elmenni! - toporzékolt, amennyire ez lebegve egyáltalán lehetséges.

- Én mennék! - ölelgette Ba a plüs smacit, sírásra görbült szájjal.

Na feltalálta magát. Csettintésre gravitált (uuúú) és vadul rugdosni kezdte a kunyhó falát:

- Hogy az a!... Ótvaros bütykös deszka! Nyomorult kalyiba! Szakaggyá szét! Rohaggyá meg! Széthasogatlak! Tüzifa leszel kiskomám, egy csettintésembe kerül! - rárontott a kisablakra, belekapaszkodott, addig csingálódott rajta, amíg leszakadt. Aztán ráugrott az ajtóra, combja közé kapta, csapódott rajta néhányat ide-oda, azt is letépte. Végül az egész motyót kihajigálta a kunyhóból, miközben folyamatosan szitkozódott:

- Majd megmutatom én, te szúrágta rohadvány! Velem nem tolsz ki! Bezársz?! Vesztegetsz?! Új pakli, undor zokni, kókadt mackó, javított doga? Mi vagy te?! Te...teee... - kereste Na a legsötétebb káromkodást, de nem találta.

- Varázsólpikula! - segített Gi, mire mindketten szélesen elvigyorodtak. - Ez az! - nyugodott meg Na.

- Khm. Kicsit fázom, mert jó nagy huzatot csináltál.  Aztán meg az új paklid laponként repked ki, a zoknikról, dolgozatokról nem is beszélve. - cidrizett Ba.

- Mi lesz velünk? - próbálkozott Ka egy vadi új sopánkodással. A többiek kicsit irigykedtek: - gazdag karácsonyod volt - mondta a tekintetük.

- Visszatérhetnénk az ötletemre? - kérdezte Gi. - Ami azt illeti, zoknik nélkül neked sem érdemes itt maradnod... - nézett Kara. - Majd segítünk megkeresni, ha lekeveredtünk innen, jó?

- Jó! - hüppögte Ka és könnyes szemmel búcsúzkodott a csodák palotájától, mert neki az volt.

- Szóval az az ötletem támadt... - kezdte Gi, de nem fejezhette be, mert akkor...